A
Ceglédi bíborkajszi egy nagy múltú magyar fajta, mely Nyujtó Ferenc és
munkatársai szelektáltak 1953-ban, Izsákon és hazai ültetvényeken is
nagy jelentőséggel bír. Fájára erőteljes növekedés jellemző és a koros
fák szétterülő, terebélyes koronát nevelnek.
A fajta előnye, hogy korán termőre
fordul és termőképessége jó, azonban a termésbiztonsága csupán közepes. A
tavaszi fagyokkal szemben közepesen érzékeny, viszont a Sharka vírussal
szemben ellenálló fajta. A gyümölcs maga nagy méretű, oldalról
lapított, hosszirányban kissé megnyúlt alakú.
A héj alapszíne narancssárga, melyet
piros pír borít. A gyümölcshús narancssárga, erősen rostos, zamatos és
lédús. A szedést követően hűtve néhány napig tárolható. Friss
fogyasztásra és feldolgozásra alkalmas, kiváló befőtt alapanyag.
A mirobalan alanynak köszönhetően nagyon
köves és nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól megél, a magas
talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri, jobban, mint a
vadkajszi alany.
A fagykárosodásra és a verticilliózisra
érzékenyebbek, az oltványok gyorsabban fejlődnek, korábban termőre
fordulnak, mint a vadkajszira oltottak.
Érésidő: Július eleje (A 'Magyar Kajszi'-val együtt vagy 1-2 nappal azt megelőzve)
Porzói: Öntermékeny
