A
'Bergeron' kajszi nagy múltra tekint vissza, hiszen 1920-ban
Franciaországban fedezték fel. Fája felfelé törekvő, közepesen sűrű
koronát nevel, melyet metszéssel tehetünk szelősebbé.
A fajta világszinten is ismert, mivel
öntermékeny, pollenadó nélkül is számíthatunk termésre. Korán termőre
fordul később pedig rendszeresen és bőven terem. A téli lehűlésekkel
szemben ellenálló. A gyümölcs nagy méretű, kissé hosszúkás. A héj
alapszíne sárga, majd narancssárga melyet vöröses pír díszít.
A terméshús kemény, szilárd, erősen
aromás, illatos. Szilárdságából adódóan jól szállítható. Ízanyagait
tekintve édes, de közepesen lédús fajta, mely mellé alacsony savtartalom
párosul.
A vadkajszi alanynak köszönhetően
kiegyenlítetten terem, a fajlagos hozam azonban más alanyokhoz
viszonyítva valamivel kisebb, részben az erőteljes növekedés miatt.
Érésidő: Július vége (A 'Magyar Kajszi' után 12 nappal)
Porzói: Öntermékeny